NEGYVENÖT

Corran egy gyors pillantást vetett az üzemanyag-kijelzőre. Már csak tíz percre elegendő üzemanyaga an. Tycho támaszpontjára két-három perc alatt visszaérne, de a feltöltés legalább fél órát venne igénybe, a Császári Központ felett orbitáló flottát tekintve igen valószínűtlen, hogy Wedge-éket a komputerközpontban birodalmi csapatok fenyegetnék, de hát semmi nem biztos. És valószínű, hogy a többiek is hozzá hasonlóan üzemanyaggondokkal küzdenek.

- Itt Vadász Vezér, jelentsétek, hogy álltok üzemanyaggal!

Ahogy sejtette, mindenkitől hasonló jelentést kapott.

- A következőt tesszük: mindenki gyorsan áttekinti a terepet, és ha nincs veszély, elmegyünk tankolni, majd visszajövünk.

- Vettem, Vadász Vezér - érkeztek a válaszok.

- Én is vettem, Corran - hallatszott Wedge hangja. - Winter nem tapasztal mozgást a körzetben, így viszonylagos biztonságban vagyunk. Menjetek, és siessetek vissza!

- Úgy lesz, Wedge. Horn kilép - Corran egy hatalmas kört írt le, hogy a többiek sokkal közvetlenebb útvonalon térhessenek vissza a hangárba. Elsőnek felszállni, utolsónak landolni. Elmosolyodott. Tudta, hogy a többieknek nem kell példát mutatnia. Mind az öten több mint egy tucat birodalmi hajót semmisítettek meg, s ezzel bizonyították, hogy a Zsiványok még nem rozsdásodtak be. És Asry Sei’lar van olyan jó, hogy a Zsiványok között is megállná a helyét.

Bekapcsolta a hosszú távú pásztázóját, és nyomban számos jelet fedezett fel a szkennerén. Megnyomta a kom gombját.

- Pash, kilenc vagy tíz hajó közeledik felénk.

- Vettem, Corran. Civil lélekvesztőknek látszanak. Azt hiszem, megkezdődött a kivándorlás.

Corran kis kitérőt tett, hogy az egyik kis hajó közelébe férkőzhessen a szenzorjaival. Ez egy luxusjachtnak látszott, meglehetősen tarkára volt festve. A többihez hasonlóan ez is északkeleti irányban igyekezett kisurranni a flotta arcvonala alól. Így átjuthat a nappali oldalra, ahol a bolygót pajzsként használva a flotta ellen nyugodtan kiugorhat a hiperűrbe.

Corran biztos volt benne, hogy az emberek többsége szentül hiszi, hogy a Lázadók kifosztják őket, elveszik az értékeiket, megkínozzák, megcsonkítják őket, az ellenállókat megölik, és még ki tudja hányféle borzalmas bűntettet hajtanak végre. Jól tudta, hogy a Lázadók agyában meg sem fordulnak ilyen gondolatok, de hát ez itt a Birodalom középpontja, ahol az emberek abban hisznek, amit a császár és pribékjei terjesztenek. De még azoknak is, akik nem hisznek az ilyen mesékben, van némi félnivalójuk, mert a Lázadók nyilván nem örülnek majd, ha polgáraik között birodalmi szimpatizánsok is maradnak.

Corran azon kapta magát, hogy kétféle érzelmet táplál a távozók iránt. A legszívesebben belelőne a hiperhajtóművébe, hogy visszatérésre kényszerítse: akkor biztosan nem tudna meglógni a felelősségre vonás elől.

A másik énje szimpátiát érzett irántuk. A Birodalom arra kényszerítette őt is, hogy egy váltás ruhával a csomagjában elhagyja a Koréliát. még a személyazonosságát is fel kellett adnia, akárcsak ezeknek a szerencsétleneknek, mert különben sebezhető maradt volna a Birodalom fejvadászai számára. Meg kellett változnia és egy egészen más életmódot felvennie, hogy életben maradhasson. És mert folyton attól rettegett, hogy felismerik és újra menekülnie kell, az élet nagyobb büntetés volt a számára, mint a börtön vagy akár a kivégzés. A folytonos félelemnél a halál is jobb.

Nem tudta, ezeket a szavakat hol hallotta, vagy hogy őbenne fogalmazódtak-e meg, de úgy érezte, hogy a Lázadók elszántságát is ez a gondolat hatja át. Mon Mothma meg a többi vezető rendelkezik annyi előrelátással, hogy megtervezze a Birodalom elleni harc lépéseit, de az ő helyzetében csupán a harc az egyetlen módja félelmei leküzdésének. Minden csata és győzelem után kevesebb félnivalója maradt, s ez valóban méltó jutalom volt a számára.

Corran hátrahúzta a gyorsítót, és gépével a magasba szökkent, hagyva a jachtot a saját útján távozni. Menekülj csak, úgyis tudod, hogy nem futhatsz elég messzire.

Már éppen a hangár felé akart fordulni, amikor a monitorján valamilyen anomáliát fedezett fel. Elindította az azonosító programot, de a komputer csak bizonytalanul vibrált, semmi konkrétumot nem tudott kiolvasni belőle. Mintha valami ismeretlen vadászgép volna, meg egy szupercsillagromboló.

- Pash, látsz valamit 352,4 foknál?

- Semmit. Találtál valamit?

- Igen, de nagyon furcsa. Lehet, hogy csak egy légköri anomália. Megyek, megnézem!

- Menjek veled? Elhalaszthatom a visszatérést.

- Nem kell. Csak elrepülök felette - Corran az üzemanyag-kijelzőre pillantott. - Nem maradok sokáig.

***

Mihelyt a Gola Űrvédelmi Bázis eltűnt az útból, Ackbar admirális parancsot adott a flottának, hogy kezdje meg az előrenyomulást. Eredetileg kétszer-háromszor több csillagrombolóra számítottak. De hogy éppen a Triumph meg a Monarch védte a Coruscantot, az meglepte Ackbart, lévén egyik hajó sem rendelkezett nagy reputációval, vagy komoly legénységgel. Az utolsó jelentések szerint az Emperor’s Will és az Imperator is a bolygó védelmére van kirendelve, márpedig azok komolyan veszélyeztethetik a küldetést.

A Liberator, az Emancipator és a Home One egy vonalban közeledett a Triumph és a Monarch felé.

A két arcvonal felváltva lőtte egymást. A pajzsok eleinte kitartottak, azután mindkét oldalon összeomlottak, s attól fogva már csak a páncélzat fogta fel a lövéseket. Némelyik lövés, amit vagy az Erő vagy a vakszerencse vezérelt, eltalált egy-egy turbólézertelepet vagy torpedóvető csövet. A legtöbb találat apró darabokat szakított ki a szuperstruktúra felületéből. A két fél harci készségei molekuláról molekulára fogytak, ahogyan a távolság is kettejük között.

Mint minden háborúban, itt is az volt a stratégia, hogy minél több találatot elérni, és minél kevesebbet kapni, a csillagromboló méretű hajók és cirkálók sokkal kisebb mértékben, vagy legalábbis más módon szenvedik meg a találatokat, mint a kisebb hajók. És minél nagyobbak a hajók, annál kisebb számú fegyver elegendő a számukra a támadáshoz. Az arcvonalat hosszan széthúzva pedig nagyobb támadási felületet nyújtanak ellenfeleik számára.

Ackbar jelére egy újabb kalamári nehézcirkáló, a Mon Remonda is felzárkózott a Home One mögé. Onnan gyors manőverrel előretört, és befurakodott a birodalmi csillagrombolók közé. Onnan azután oldalsó lövegeivel kényelmesen megsorozhatja a Triumphot, míg a többi csillagromboló az elülső fegyvereivel támadhatja.

A Mon Remonda tüzérei ágyútűzzel árasztották el a Triumphot. Az már elveszítette a pajzsait, így a turbólézer könnyedén végigszántotta a hajót. Ennél is nagyobb pusztítást végeztek be a kalamári hajó ionlövegei. Kék villámok csapódtak a romboló oldalába, s szinte minden esetben robbanást okoztak.

Mialatt a Mon Remonda a Triumphot ostromolta, a flotta ernyője szétvált, és a fregattok apró kísérőhajóikkal egyetemben felfejlődtek a két birodalmi hadihajó előtt. Noha sokkal sebezhetőbbek voltak a nagy hadihajóknál, amik viszonylag könnyedén túlélték az ágyútüzet is, előnyükre szolgált, hogy a csatában megcsappant a csillagrombolók tűzereje. Közelebb nyomulva tűz alá vették a rombolókat. Olyan sokan voltak, hogy az ellenség nem tudta valamennyiüket becélozni.

A többi nehézhajó - koréliai korvettek, ágyúnaszádok, továbbá kalamári cirkálók - távolabb húzódtak a Coruscanttól. Céljuk a bolygó horizontjának szemmel tartása, s a túlsó oldalról esetleg támadó hajók fogadása volt. A Gola Bázisok lőtávolságán kívül maradtak, de elég közel ahhoz, hogy gyorsan tudjanak beavatkozni, ha mindent elsöprő tűzerőre van szükség.

A csillagvadászok és a csapatszállítók elindultak a bolygó felszíne felé. Az űrháború kimenetele igen fontos, de ha a felszínen nincsenek csapatok, amik elfoglalják a stratégiai pontokat és fenntartják a rendet, akkor a Coruscant bizony meghódítatlan marad. Ackbar nem ringatta magát abban a hitben, hogy a Coruscantnak nincs védelme. A pajzs kioltása önmagában nem nagy csoda, minden azon dől el, hogy mennyi ideig tudnak odalent maradni. Azt pedig lehetetlen kiszámítani. Pillanatnyilag csupán egy keskeny rés áll a rendelkezésére, amin át lejuttathatja a csapatait, hogy azok a lehető leggyorsabban szétszóródjanak.

Sirlul parancsnok előrehajolt, és az Ackbar parancsnoki székének karfájába épített terminálon begépelt egy parancsot. Megjelent előtte a Triumph hologramja. Egyes rendszerei, mint például a híd, vörössel rajzolódtak ki.

- A Triumph energiát vesztett, le fog süllyedni az atmoszférába.

- Ackbar Onomának - csapott az admirális a kom gombjára.

- Itt Onoma, admirális.

- A Triumphra tüzet szüntess! Vegyék vonósugárra és állítsák orbitális pályára, ahol nem okozhat bajt. Amennyire lehetséges, óvjuk meg a hajót - Ackbar a Monarchra pillantva látta, hogy az is hasonló mértékben sérült meg, mint a Triumph. Közte és a Triumph között védve lesznek a csillagrombolóink

- A parancsot megértettem, uram, Onoma kilép.

Sirlul Ackbarra pillantott.

- Averen kapitány, a Monarch parancsnoka fegyverszünetet kér minden hajótól.

- Feltétel nélkül megadja magát?

- Ha lesznek is feltételei, csak jelentéktelenek lehetnek.

- Vezesse a tárgyalásokat! - bólintott Ackbar.

- Igen, uram.

- És ha végzett, más feladatot kap.

- Igen, uram?

Ackbar a Coruscantra mutatott.

- Találjon odalent valakit, aki a bolygó nevében megadja magát!

Wedge visszakísérte Wintert a Palota környékének taktikai térképéhez.

- Corran, semmit nem találtunk a jelzett helyen.

- Gyenge a jel uram. Oszcillál, mintha az épületek között mozogna. A komputer nem tudja értelmezni...

- Mi van, Corran?

- Elromlott a gyorsítóm! A gépem felgyorsul! - A Corran gépét jelző zöld ikon egyre gyorsabban húzott a bolygó felszíne felé. - Egyes, kettes üzemanyag-befecskendezőt vészüzemmódba!

Ettől a felére lassul a sebessége. Wedge Winterre pillantott.

- Tudsz neki segíteni?

- Megpróbálom.

- Negatív, Winter. Vond vissza a felülírási kódot, el kell zárnom az üzemanyagot!

- Nem használtam felülírási kódot, Corran.

- De igen. Lefagyott a gépem. Nincs kontroll.

Wedge a Winter adattábláján megjelenő sorokat nézte.

- Mi történt?

Corran hangjából pánik érződött.

- A kézi irányítás nem működik!

- Katapultálj, Corran!

- Nem lehet. Fejjel lefelé vagyok. Semmit nem...

A zöld ikon statikus zaj kíséretében eltűnt szem elől. Wedge robbanást hallott, majd az épület, aminek Corran gépe nekirohant, látványosan összeomlott. Látta, és ugyanakkor a gyomrában érezte is. Hatalmas űr támadt benne, és lassan terjeszkedve magába olvasztotta még azon érzelmeit is, melyek egy perce még elviselhetővé tették volna a veszteséget.

Wedge öklével a munkaasztalra csapott, letépte magáról a légzőmaszkot, és kirohant a helyiségből. Nem tudta biztosan, hogy a gáz eloszlott-e már, de énjének egyik fele azt kívánta, bárcsak ne. Már hét esztendeje harcol a Birodalom ellen. Barátokat szerzett és veszített el ez idő alatt. Kezdetben cinikus módon távolságot tartott a regrutáival, mert tudta, ők fognak elsőként meghalni, s gondolván, ha nem engedi őket közel magához, kevésbé lesz fájdalmas az elvesztésük.

Csakhogy kiderült, ez a távolságtartás nem szigetelte el őt kellőképpen az embereitől, csak annyi történt, hogy a haláluk kevésbé volt fájdalmas. Csakhogy Corran, ahogyan a többiek is, vagy talán ő még egy kissé határozottabban is, megszüntette ezt a szakadékot. Corran jó pilóta és intelligens ember, aki tiszteletben tartja a barátság szentségét. Corran olyan, mint Tycho és Luke együttvéve - mindegyikük ismeri a háború borzalmait és felelősségét, ugyanakkor mindegyikük csak akkor elégedett, ha maradéktalanul tudja teljesíteni a küldetését.

Még ha rohamosztagosok és birodalmi pilóták ellen is küzdöttek, számukra disszonánsnak tűnt a büszkeség, amit embertársaik megölése révén érezhettek. Valójában nem is a gyilkosságra voltak büszkék, hanem arra, hogy életben maradtak. Büszkék voltak arra, hogy megállítottak valakit, aki megölheti a barátaikat, s ezzel lazítottak a Birodalom szorításán is. Csak azok, akik hasonlókat átéltek, képesek megérteni mindezt, és akik megértik, csak azok lehetnek tisztában azzal, hogy a háború, a gyilkolás nem más, mint a végső menedék.

Egy kéz nehezedett a vállára. Gyorsan megfordult, és ellökte magától Tycho kezét.

- Elveszítettem még egyet.

- Talán - a légzőmaszk kontúrja vörös csíkot hagyott Tycho arcán. - De csak talán, csak talán. Lehet, hogy ki tudott ugrani, mielőtt a gép lezuhant. Talán ott hever egy törmelékhalom tetején, és várja, hogy valaki megmentse.

És talán olyan mélyen fekszik a halom alatt, hogy sosem találjuk meg.

Wedge nagyot sóhajtott, és lassan engedte ki a levegőt.

- Igazad van, valószínűleg ez történhetett. Lehet, hogy ránk vár.

- Elvégre ő is Zsivány.

- Igazad van, gyere! - Wedge az ajtó felé indult. - Ő Zsivány, és nekünk vigyáznunk kell egymásra. Nem számítanak a körülmények, nem számít a szituáció, nekünk vigyáznunk kell egymásra.